Hogyan valósíts meg célokat frusztráció nélkül?
Tekintsd meg cikksorozatunk előző részét:
Számtalan helyen olvastam, hallottam: ahhoz, hogy elérjek valamit az életben, le kell írnom a céljaimat. Világosan megfogalmazni, fókuszálni, ezzel kelni-feküdni stb…. Persze nagy legyen az a cél, mert a kicsi nem fog motiválni. Hinnem is kell benne, mert ha én nem, hát más sem fog. Képzeljem is el, ahogy a határidő leteltével (ami ne legyen túl távoli, inkább lehetetlenül közel, mert az jobban fel fog pörgetni) belemerülök a kád pénzbe, vezetem a Porschet, körbejárok a házamban.
Több sem kellett, már meg is álmodtam, ahogy a pókerből, üzletemből dől a lé, nem kádnyi, medencényi; tűzpiros Ferrarimmal pedig körbejárom a világot. Jövőre, mert nem érek rá sokáig várni.
Aztán, ahogy nem a tervek szerint alakultak a dolgok, kezdett az agyamra menni az egész. Reggelente a csodás tájakról és autókról készült képeket nézegettem, de valami nem stimmelt. Egyre azon gondolkodtam, mikor látok már belőle valamit? Csak egy kis morzsát. Az első nagy nyereményt vagy a fantasztikus üzletet, amiből csak nyomtathatom a dollárokat.
Majd abbahagytam, természetesen a határidő előtt, nehogy már kudarcot valljak. Félredobtam a célokat, választottam újakat, hasonlóakat, tágabb határidővel. Semmi nem változott, egy kicsit tovább bírtam a szorító érzés nélkül, hogy hamarosan letelik az idő, de még sehol nem vagyok.
Leírtam, hittem, elképzeltem. Cselekedtem is. Mi volt a hiba? Ötletem sem volt.
A megoldás végül akkor jött, amikor megszabadultam mindentől. Hosszú idők hánykolódása után a párommal beszélgetve eldöntöttem, hogy egy utolsó, teljes évet adok magamnak pókerjátékosként. Minden egyben volt, egy jó edző, jó csapat, tapasztalat… de hát volt már ilyen.
Nem voltak nagy céljaim, igazából semmilyen. Leültem, nap nap után. Megjelentem edzéseken, beépítettem, amit adtak. Tettem, ahogy a stratégia diktálta, miközben bíztam a tapasztalatomban, hogy megoldom azokat a helyzeteket, ahol nincs ABC. Amikor fáradt voltam, pihentem. Reggel nyolckor kezdtem és délután négykor abbahagytam a játékot, hogy a barátnőmmel lehessek. Nem erőltettem, hogy minél több asztalon játsszam, nem akartam gyorsan magas limitekre lépni. Nem volt mennyiségi célom. Nem döntöttem el, hova akarok eljutni év végére. Gyakorlatilag szembe mentem mindennel, amit a célok megvalósításáról tanítanak.
Működött.
Egy asztalon kezdtem alacsony limiten és alig két hónap múlva már stabilan négy asztalon játszottam az elérhető legmagasabb téten (Spin and Go-ról beszélünk, ami akkoriban az igazi aranykorán túl volt, de még a legjobbak sem fejtették meg teljesen). Remek arányban nyertem, elegendő havi mennyiség mellett.
Élveztem az életemet, végre következetesen sok pénzt csináltam pókerrel, úgy, hogy nem kellett éjszakáznom és szabadidőm is bőven volt. A világért sem akartam ezt elrontani azzal, hogy ismét célokat tűzzek ki és felesleges frusztrációnak tegyem ki magam.
Egy kiváló coach barátom programján keresztül aztán elkezdtem meglátni, hol érhetnek össze a szálak. Hogyan tűzhetek ki valóban óriási, akár lehetetlennek tűnő célokat anélkül, hogy feszültséget keltenék magamban azok nagyságától.
Mire való a cél?
Meglátásom szerint ott tévedtem le az útról, amikor folyamatosan a célra fókuszáltam. Nap mint nap a csodás dolgok megvalósulása lebegett a szemem előtt. Emiatt aztán, ahogy nap közben a jelenre próbáltam figyelni, ijesztő szakadék tátongását éreztem a valóság és a képzelgéseim között.
Kihagytam egy lépést. Első körben tudatosítanom kellett azokat a tevékenységeket, amikben folyamatosan örömömet lelem. Az egyik ilyen nekem a póker. Élvezem a játékot, élvezem, ahogy újabb stratégiákat tanulhatok és ahogy összeáll a puzzle. Valószínűleg Te is érzel hasonlókat, hiszen egyébként nem olvasnád ezt az írást 🙂
A pókerrel tehát semmi bajom nem volt, a sikertelenséget gyűlöltem.
Következő mozzanatként megnéztem, mi lenne számomra fantasztikus ebben a karrierben. Elérni a legmagasabb limiteket, miközben élvezem a játékot? WSOP karkötőt nyerni? Következetesen havi $5000-t nyerni?
Amint ez megvolt, addig bontogattam, előbb mérföldkövekre majd egyre kisebb lépésekre, amíg kirajzolódott előttem a következő legkisebb tennivaló, amire azonnal a figyelmemet fordíthatom.
Ha valamekkora havi összeg a célom, ki kell számolnom, milyen téten és mekkora mennyiséget kell ahhoz játszanom átlagosan. Majd elkezdem fejleszteni a játékom. Itt lehet a következő lépés megjelenni egy edzésen. Azután, hogy a legfontosabb dolgot prioritássá tegyem a következő sessionre, és elkezdjem azokat a szituációkat nagyon alaposan végiggondolni. Amikor ez beépült, továbblépek a következő tanulandóra. És így tovább…
Ennyi. Ez a nagy titok. Legyen meg a következő legkisebb lépés, amit megtehetsz. Ezért működött számomra, amikor nem voltak nagy terveim, mert nem tudtam követni azt a szokásos gondolkodásmódot, hogy a legnagyobb célra fókuszáljak folyamatosan. Helyette elvégeztem a napi teendőket, élvezettel, és mivel egy remek rendszer volt mögöttem, elkerülhetetlen volt a siker.
A célok tehát egyszerűen arra valók, hogy irányt adjanak a mindennapi tevékenységeimnek. Amint leírtam őket és megterveztem az oda vezető utat, már nem kell vele foglalkoznom. Amire a teljes figyelmemet fordítom, az mindig a következő kis lépés itt, ebben a pillanatban.
Ha most végiggondolod a legnagyobb céljaidat, mi lenne az a legkisebb tennivaló, amit most azonnal elvégezhetsz?
