Mabohai: Kétperces rutin, ami működik

Amikor először olvastam session előtti és levezető rutinokról, rögtön átláttam a jelentőségét. A problémáim akkor kezdődtek, miután egy ideje alkalmaztam őket, de rendre arra volt igényem, hogy elhagyjam az egészet és “csak kezdjek már játszani”. Frusztrációt éreztem, vagy azért, mert időpazarlásnak éreztem vagy amikor épp ebből az okból kihagytam.

Nem is csoda, hiszen több helyen biztatnak 10-15 perc meditációra, elmélet ismétlésére, céljaid tisztázására, motivációs videókra, stb. Mindezeknek megvan a maguk helye és jelentősége, de ha napi több rövidebb sessiont játszom, nem túl hatékony mindegyik előtt 20 percet ráhangolódni. A túl hosszú és a semmilyen rutin helyett idővel kialakítottam magamnak olyan szokásokat, amikben jól érzem magam, támogatják a fejlődésem és minimális erőfeszítésbe kerülnek.

Jelenlét

Először is magamra irányítom a figyelmem. Hiszen én leszek az, aki leül, lejátssza a sessiont, meghozza a döntéseket. Fontos tehát, hogy tisztában legyek vele, mi történik velem, bennem. Lelkes vagyok? Kissé frusztrált? Koncentrált vagy kalandoznak a gondolataim? Nem jó ötlet azonban megküzdeni a felmerülő érzésekkel, gondolatokkal. Ez feleslegesen elvonná a figyelmemet arról, amit tenni szándékozom.

Veszek néhány mély levegőt, lelazítom a vállaimat, hogy lelassítsak kicsit, majd egyszerűen megfigyelem, mi zajlik bennem. Hagyom, hogy érezzem, ami feljön, még ha nem is tudom nevén nevezni. Tudatosítom, hogy jó helyen van ez az érzés, megleszünk egymás mellett.

Fizikai ráhangolódás

Ezután a testemet készítem fel, beindítom a vérkeringésemet. Egy barátomtól tanultam egy nagyon egyszerű gyakorlatot, amit már évek óta alkalmazok. Egyenesen állva felemelem a jobb karom és mint egy karate mozdulat, a könyökömmel vezetve elfordítom magam előtt. Mindeközben a bal térdemet felhúzva szintén elfordítom keresztbe, a jobb oldalam irányába. Ezután ismétlem, pontosabban tükrözöm a mozdulatot a bal karommal és jobb lábammal. Ez a test előtti keresztbe mozgatás serkenti az agy vérkeringését, nem automatikus mozgás, némi koncentrációt igényel. Húsz ismétlést csinálok.

Nekem ez a mozgás nagyon bevált. Amiről még hallottam, hogy sokat segít, az a trambulinon ugrálás, a jumping jax (terpeszugrás), de érdemes lehet kísérletezni bármivel, ami Neked szimpatikus. Legyen rövid, egyszerű, ismétlődő és igényeljen némi figyelmet.

Fókuszpont

Testileg-lelkileg felkészültem, ideje, hogy meghatározzam a szándékom az előttem álló sessionnel kapcsolatban. Ez talán mind közül a legfontosabb, hiszen ha nincs célom, értelmét veszti az egész és ebből jöhet legkönnyebben egy figyelmetlen, szétszórt játék, ahol ráadásul a véletlenszerű események, eredmények jobban befolyásolják a hangulatomat, koncentrációmat.

A jól meghatározott szándék olyasmi, aminek megvalósítása rajtunk múlik. Hiába az a szándékom, hogy öt buyint nyerjek a következő órában, a pénzbeni eredményeimre semmilyen hatással nem lehetek. Nem lenne egy konkrét cselekvés, amivel ezt körülményektől függetlenül meg tudnám valósítani. Amit viszont teljes mértékben kontrollálni tudok, az a saját figyelmem. Elhatározom tehát, hogy a session során a figyelmemet végig arra az egy dologra fordítom, amit éppen fejleszteni szeretnék a játékomban. Ez most konkrétan a turn donkbetek megfelelő alkalmazása. A szándékom tehát ilyesformán hangzik: alaposan végiggondolom a saját és ellenfelem range-ét pozíción kívüli turn játéknál és megtalálom a legjobb lehetőségeket a turn donkbet alkalmazására.

Egy sticky note cetlire felírom: ‘turn donkbet’. Így ha bármikor elkalandozik a figyelmem vagy hatalmukba kerítenek az érzelmek és észreveszem, csak rápillantok a jegyzetre és máris tudom, mire kell irányítanom a figyelmem.

Nagyon fontos, hogy egyszerre csak egy dolog legyen, amire ilyen mélységben akarok figyelni. Minél konkrétabb és egyszerűbb ugyanis a szándékom, annál könnyebb lesz gyorsan visszatérni a fókuszált játékhoz.

Levezetés

A játék végeztével átfutom a jelölt handjeimet. Kétféle taget használok, Review a kérdéses leosztásokhoz és Note az ellenfelektől látott sajátos minták feltérképezéséhez. A második típusnál értelemszerűen jegyzetet készítek az adott játékoshoz, az elsőket átnézve pedig felírom a hozzájuk kapcsolódó kérdéseimet, amikkel majd az edzőmhöz fordulhatok.

Értékelés

A nyereség vagy veszteség, az EV grafikon nem adnak reális visszajelzést az adott sessionben nyújtott teljesítményemről. Olyan értékelési rendszert használok, amivel kizárólag az általam kontrollált dolgokat minősítem. Ez pedig nem más, mint hogy mennyire tartottam a figyelmemet az általam fejleszteni kívánt szituációkon. Nem azt pontozom tehát, hogy mennyire játszottam “jól”, követtem-e el hibákat a gondolkodásomban. Nem számít, hány helyzetben nem voltam biztos a jó megoldásban. Ezeket a handeket megjelöltem és megbeszélem másokkal, kielemzem, stb.

Ha végig figyeltem, átgondoltam a kiemelt spotokat, kerestem ott a legjobb megoldásokat, akkor adok magamnak 10 pontot. Ha mondjuk néha elkalandoztam, nem gondoltam át alaposan, adok 9-et vagy 8-at. Ha próbáltam figyelni, de mondjuk mellette Facebookoztam, olvasgattam, stb, akkor adok 5-öt. Ha összetörtem az egeret… 🙂

Ezzel elkerülöm az igényt, hogy gyors visszajelzést keresve az eredményeimet, grafikonjaimat nézegessem. A legjobb eredmény számomra, ha az adott héten az összes sessionnél 8 vagy nagyobb pontszám szerepel.

Ezek a rutinok rövidek, egyszerűek. A ráhangolódás nagyjából 2 perc, a levezetés ugyanennyi, jelölt handektől függően. Nem dobtam félre őket a harmadik alkalom után, mert túl sok időmet rabolnák, miközben nyugodt koncentráció helyett csak még több frusztrációhoz segítenek. Támogatnak és folyamatosságot biztosítanak a játékom fejlesztésében.

Mik azok a szokások, amik Neked beváltak? Oszd meg kommentben!