A póker 5 tükre és a legfőbb igazság

Tekintsd meg cikksorozatunk előző részeit:

• 3 könnyű trükk, amitől jobb kedved lesz
• 4 zsák, amit rakj tele pénzzel
• Hogyan valósíts meg célokat frusztráció nélkül?
• 4 terület, amit egyensúlyt hoz az életedbe

Tíz éves pókeres pályafutásom során megéltem magaslatokat és mélypontokat. Egyre nagyobb összegeket szedtem össze, hogy azután nullázhassam magam. Voltam szuper motivált és kiégett állapotban anyagi helyzettől függetlenül. Hosszú időn keresztül imádtam a játékot, hogy aztán egyszer csak szükséges rosszá váljon, és erővel vegyem rá magam egy-egy sessionre. Emellett az életem többi területe a pókerrel együtt hullámzott. Különösen a párkapcsolatom és az általános jól létem az asztaltól távol.

Hasonló dolgokat megfigyeltem a társaimon, a többi játékoson is, akik főállásban vagy ‘wannabe pro’-ként küzdöttek. Látszólag mindannyian ugyanazokat a köröket futottuk, majd ki-ki, tűréshatártól függően a hullámvasút valamelyik pontján a kiszállás mellett döntött. Többször voltam én is közel a befejezéshez. Néhányan pedig minden látható ok nélkül folyamatosan újrakezdték, felálltak, “odaértek” és évek óta stabilan építgetik az életüket, élvezik a játékot.

Hol a különbség? Készségek, intelligencia, előélet, egyik sem számított. A kilépők és kitartók között is képviseltették magukat a legkülönfélébb emberek. Mi a titka azoknak, akik álmaik életét élik?

Minden, ami az életünkben történik velünk, minden ember, akivel találkozunk, tükör számunkra. Meg akar mutatni valami nagyon fontosat, amit ha meglátunk, megértünk és alkalmazunk, tanultabban, érettebben, tapasztaltabban léphetünk tovább. Mint egy játék, ahol le kell győznöd a bosst, meg kell oldanod a puzzlet, hogy a következő szintre léphess.
A rossz hír az, hogy az életünkben nem világítanak feltűnő színben a főellenségek és nem tolják az orrunk elé a rejtvényeket. A valódi feladatunk észrevenni, hogy egyáltalán nincsenek is ellenségeink. Amint felfedeztük, hogy végig tükörbe néztünk, észrevehetjük, hogy a megoldandó feladat bennünk van, a saját rendszerünkben kell valamit rendbe rakni.
A jó hír, hogy ezután nem kell harcolnunk, értelmetlen is lenne önmagunk ellenében.

Akik elérik az áhított célokat, semmi mást nem csinálnak, mint felismerik önmagukat a tükrökben, megtanulják a szükséges készséget és alkalmazzák. Ezzel kilépnek a körből, nem ismétlik tovább folyamatosan ugyanazt, továbblépnek a következő szintre, a következő tükör felé.

A póker azért csodálatos, mert sokkal gyorsabban teszi elénk ezeket a tükröket, mint ahogy egy szokásos munkahelyen tapasztalhatnánk. Percek, napok, hónapok alatt megkapjuk azokat a leckéket, amire máshol 5, 10 vagy még több évet kellene várnunk.
Megmutatom a legfontosabb tükröket, amelyeket a póker tartott elém az évek során. Valamelyikben gyorsabban, valamelyikben lassabban ismertem fel magam. Mindegyik feladványt meg kellett oldanom, majd alkalmaznom az életemre, hogy kilépjek a körből, befejezzem az adott hiba ismételgetését. Mindegyiknek van jelentősége, de valószínűleg nem mindegy, melyiket tanuljuk meg először.

1, Pénzügyek

Itt látszik talán legmarkánsabban a póker és egy klasszikus állás közötti különbség. Amíg nem kezeltem tudatosan a pénzügyeimet, figyelmen kívül hagytam a tartalék fontosságát, gyakran találtam nehéz helyzetben magam. Legtöbbször a varianciát, a szerencsétlenséget okoltam, hiszen hosszú időn át ‘rosszul futottam’ és ‘mennyire közel voltam egy-egy life-changing nyereményhez.’

Amit itt meg kellett tanulnom, hogy a variancia adott és állandó. A feladatom, hogy minden ingadozásával együtt biztonságban legyek.
Egy “stabil állás” hamis biztonságba ringat. Ha nem készülsz fel, nincs tartalékod, elképzelhető, hogy csak sok-sok év múltán szembesülsz az első jelekkel, amikor leépítenek, elbocsátanak vagy valami okból képtelen leszel egy ideig dolgozni. A póker ezt a leckét jó eséllyel az első hónapokban megtanítja.

2, Érzelmek

Amikor nyertem, minden cél tisztán látszott, minden tennivaló könnyű volt, jó kedvem volt egész nap. Amikor veszítettem, szar volt az egész, nem élveztem az életem egyéb területeit sem. Ismerős?

Amíg újra és újra belementem a szokásos érzelmeimbe és hagytam, hogy azok kontrolláljanak, az életem a varianciával együtt hullámzott. Később, amikor elnyomtam a rossz érzéseimet és mantrázva meg akartam magyarázni magamnak, hogy jó kedvem van és motivált vagyok, egy idő után százszoros erővel tört ki az elfojtott energia és rövid idő alatt okozott hatalmas károkat.
Észre kellett vennem, hogy az érzelmeimet nem én hozom létre. Végtelen erők, amiket nem kontrollálhatok vagy irányíthatok. Az egyetlen, amit tehetek, hogy megengedem magamnak, hogy azt érezzem, amit érzek. Megengedem az érzelemnek, hogy velem legyen, hiszen elférünk egymás mellett. Ezzel a békével megspórolok egy csomó feleslegesen kifejtett erőfeszítést és visszakapom a hatalmam, hogy arra figyelhessek, amit éppen csinálok.

3, Mit tudok kontrollálni?

Amíg arra pazaroltam az energiáimat, hogy megváltoztathatatlan dolgok ellen küzdjek, jelentős erőforrásokat vettem el magamtól. Ez lehet a jó szerencsére való várakozás, az érzelmeim irányítására való törekvés, megjósolni, meddig lehet még profitábilisan pókerezni, meggyőzni valakit, hogy nekem van igazam (jártatok már online fórumokon? 🙂 ) és végtelenségig folytathatnám a sort.
Amint eldöntöttem, hogy kizárólag azokra a dolgokra fordítok időt és energiát, amiket alakítani tudok, sokszorosára nőtt a hatékonyan töltött óráim száma.

4, Folyamatos fejlődés

Az volt az álmom, hogy profi pókerjátékos legyek. A probléma az, hogy túl sokszor gondoltam, hogy odaértem, megvan. Igazam is volt és nem is. Attól a pillanattól, hogy meghoztam a döntést, már az voltam, hiszen az első lépés maga a döntés. Mégis tévedtem abban, hogy ezt valamilyen állapotnak gondoltam, amit akár egy mérföldkő eléréséhez kötöttem. Ennyi pénz összesen, annyi pénz havonta, ilyen és olyan sikerek, elismerések.
Az igazság az, hogy profi pókerjátékosnak lenni annyi, mint naponta megtenni azokat a dolgokat, amiket egy profi pókerjátékos szokott tenni. A valódi feladatom megtudni, hogy mik ezek a lépések és csinálni, napról napra.

5, Támogató életstílus

Életem volt a póker. Mindent alárendeltem neki. Alig vártam a következő lehetőséget, hogy megmérettessem magam. Késő éjszakákba nyúlóan játszottam. Lelkiismeret furdalásom volt, amikor nem játszottam. Nem akartam sehová menni, amikor hazaértem, első dolgom volt leülni játszani.
Sajnáltam az időt minden mástól, beleértve a szeretteimet is. Arra gondoltam, hogy ‘majd amikor már megengedhetem magamnak’, akkor lazítok.
Fel kellett ismernem, hogy ha rohanok mindenhonnan, nem tervezek időt lazításra, kikapcsolódásra, normális étkezésre, edzésre, azzal nemhogy támogatom, egyenesen szabotálom pókeres karrierem. A póker fontos része az életemnek, de nem az életem maga. A látszólag lassúbb út lesz a gyorsabb.

A legfőbb igazság: Én csinálom magamnak

Én vagyok a felelős a saját életemért és mindazért, amit létrehozok benne. Rajtam múlik a siker, a kudarc. Szerencsémre, ezzel a leckével már nagyon korán találkoztam és elfogadtam. Feltételek nélkül. Ez tartott játékban, hiszen tisztában voltam vele, még ha néha csak tudat alatt is, hogy szeretek pókerezni, felesleges másfelé elköteleznem magam. Ha itt megtanulom, amit meg kell, sikeres leszek.
Akik abbahagyták, sokan máig szeretik a játékot. Amit nem szerettek, az a sikertelenség. Nem vették észre a megoldandó feladatot önmagukban, ezért nem léphettek tovább.

Melyik tükör volt számodra a legmeglepőbb, amelyben önmagadra ismertél?