PPB Accountability Program – A fejlődés új szintje
Mai cikkünkben a PPB egyik tulajdonosa/mentora Milán mesél nekünk a Propokerbacking első accountability programjáról, valamint arról, hogy a második felvonásban milyen változtatásokra és fejlesztésekre számíthatnak a résztvevő játékosaink.
Honnan jött az ötlet, hogy szervezel egy accountability programot a csoport játékosainak?
Körülbelül három évvel ezelőtt léptem rá a komolyabb önfejlesztés útjára, elkezdtem rutinokat kialakítani, napi szinten olvasni, majd részt vettem egy Bedő Tamás, vagyis Naturalwest által szervezett 3 hónapos accountability programban.
Akinek esetleg nem ismerős az accountability fogalma, ez gyakorlatilag az önfejlesztés egy közösségben végzett formája. A program lényege, hogy egy támogató közegben segítik egymást a tagok a különböző kihívások leküzdésében, legyenek ezek akár különféle rossz szokások, beidegződések, akár párkapcsolatban felmerülő kommunikációs problémák.
Mivel láttam és tapasztaltam, milyen radikális fejlődésen mentek keresztül a résztvevők, úgy gondoltam, a PPB játékosainak is sokat tudna adni egy ilyen program. A West féle képzésben csak résztvevőként voltam jelen, de sok tanácsot és útmutatást kaptam tőle azzal kapcsolatban, hogy sikeresen le tudjak vezényelni egy ilyen programot szervezőként, instruktorként is, így nem sokkal később belevágtam a projektbe.
Hogyan lehetett bekerülni az első programba és hogy kell elképzelni egy ilyen együttműködést?
Minden jelentkező írt egy motivációs levelet, amiben elmondta, hogy miért akar csatlakozni és ő hogyan tudná segíteni a csoport munkáját, milyen értéket tud hozzáadni a többiek fejlődéséhez. Megbeszéltük velük, hogy ki az akinek érdemes csatlakozni és ki az akinek esetleg az önfejlesztés egy másik módja hasznosabb lehetne.
Igyekeztem úgy összeállítani a csoportot, hogy például vezető típusú és támogató típusú játékosok is legyenek benne. Szerintem fontos, hogy sokszínű legyen a társaság, így tudunk a legtöbbet segíteni egymásnak.Nem akartam túlvállalni magam, így az első programnál 10 főben volt meghatározva a maximális létszám, végül hat fővel kezdtük el a közös munkát. Egy nulladik, alapozó óra után, ahol közösen lefektettük a program szabályrendszerét, elindult a közös munka.
A programnak van egy csoportos és egy személyesebb része, ahol párban dolgoznak a résztvevők. A csoportos munkához élő és online találkozókat szerveztünk, az élő találkozó segített abban, hogy személyesebb legyen az egész, megmaradjon a motiváció, az online találkozó pedig egy könnyebben lebonyolítható, rövidebb időtartamú óra volt.
(Záró ebéd)
A közös órákon mindenki megosztotta, hogy milyen kihívásokkal nézett szembe a program részeként és hogy hogyan haladt ezekkel, a többiek pedig tudtak erre reflektálni, akár tanácsokkal, akár cikkekkel vagy könyvajánlásokkal.
A párban végzett munka ennél egy fokkal személyesebb, bensőségesebb folyamat volt, itt a résztvevők egymásnak állítottak kihívásokat és adtak javaslatokat a fejlődéssel kapcsolatban.
Hogyan sikerült az első program, mik voltak a tapasztalatok, szervezői és résztvevő szempontokból?
A program nagyon jól sikerült, a résztvevők sokat fejlődtek, sokféle területen. Volt olyan, aki a nyílt kommunikáció terén lépett nagyot előre és azóta minőségibb életet él, volt olyan aki egy olyan korlátozó gondolkodásmódon tudott átlépni ami a lejátszott mennyiség megnövelésében segített neki (3-ról 5-6-ra tudta növelni az asztalszámot), megint más a szüleivel ápolt kapcsolaton tudott javítani, ami a karrierjére is pozitív hatással volt.
(A program zárásaként a résztvevők meglátogattak egy szabadulószobát is. A hangulatra nem volt panasz. 🙂 )
Mik a tervek a következő programra, milyen változtatásokat eszközöltök?
Az első program végén úgy éreztem, hogy van még tudás és tapasztalat amit át tudok adni és vannak még olyan játékosok, akiknek szüksége van erre a programra, így egyértelmű volt, hogy lesz második felvonás.
A program végén megkérdeztük a résztvevőket, hogy ők min változtatnának a programmal kapcsolatban, a visszajelzések fényében például úgy döntöttünk, hogy ezúttal egy hosszabb, 3 hónapos programot csinálunk majd, és a számonkérés is kicsit szigorúbb lesz az elvállalt feladatokkal, kihívásokkal kapcsolatban.
Ezen kívül több élő találkozót fogunk szervezni mint az első programban, ez kihívás lesz, tekintve hogy a budapesti játékosok mellett egy debreceni és egy ukrajnai játékos is részt vesz a programban, de szerencsére egy elkötelezett csoporttal fogunk dolgozni, így biztos vagyok benne, hogy meg tudjuk oldani, hogy mindenki ott legyen az összes találkozón, ha máshogy nem is, egy székre “ültetett” telefon és Skype segítségvel mindenképpen.
Köszönjük az interjút, sok sikert a következő programhoz!
