PPB Málta trip élménybeszámoló

Én nagyon élveztem ezt az utazást, jó volt megismerkedni a csapattársakkal, jól éreztük magunkat és sokat nevettünk. Luigival és családjával is eltöltöttünk egy kis időt, ez is jó kikapcsolódás volt. Pókeres szempontból is értékes élményekkel gazdagodtam, sok tapasztalatot gyűjtöttem az élő játékról, lehetőségem volt Philipp Gruissemmel pókerezni és majdnem ITM is lettem a versenyen. Mindenképp vissza fogok még térni a szigetre, sok látnivalót nem sikerült kipipálni és a tenger is túl hideg volt még a strandoláshoz.

Először is szeretnék köszönetet mondani a PPB-nek, hogy egy ilyen klassz jutalomban részesítettek minket, és megemlíteném azt is, hogy rendkívül jó kezdeményezésnek találom ezt a csapatversenyt, ami igazán eredményesnek is bizonyult, és elérte célját.

Személy szerint különben is kedvelem az effajta versengéseket, motiválttá tesznek, extra löketet adnak. Az út számomra több szempontból is nagy jelentőséggel bírt, és emlékezetes marad. Először jártam Máltán, ki tudja, hogy valaha megfordultam volna-e ott, ha nincs ez a promóció.

Egész jó kis hely, akadnak látványosságok szép számmal, turista célból abszolút ajánlott. Remek srácokkal tölthettem együtt ezt a pár napot, mindenki külön egyéniség, ambiciózus, közvetlen, jófej, és nagy tudás/tapasztalat birtokában vannak, mind a póker, mind a nagybetűs élet tekintetében.

Az élő verseny, ami szintén a megnyert csomag része volt, sajnos nem alakult túl jól egyikünknek sem, de nagyon nem csüggedtünk miatta, igyekeztünk a legjobb döntéseket meghozni, valamint tapasztalatszerzésnek még így is jó volt; élőzés terén nem mondanám magamat túl rutinosnak, főleg külföldön.

A későbbiekre nézve alaposan meghozta Málta a kedvem ahhoz, hogy gyakrabban rászánjam magam a valódi pókerasztaloknál történő zsugázáshoz, és ezáltal különféle helyekre eljussak, ne pedig csak online grindoljak rendületlenül.

Először is szeretném megköszönni a nyereményutat a PPB-nek, nagyon élvezetes volt! Szerencsére nem csak a jutalom, hanem az odáig vezető út is felettébb kellemesen telt, hosszú, de annál motiválóbb és adrenalinnal fűszerezett két hetet tudhattam magam mögött.

Engem személy szerint a dicsőség ösztönzött legkevésbé, hiszen a végeredményben valljuk be a variancia is társunk volt, nem leszek attól a legjobb jatékos, hogy az adott időszakban a legtöbb pontot gyűjtottem, de a versenyszellemre és a közössegépítési folyamatokra gyakorolt pozitív hatása vitathatlan.

A hozzáadott nyeremények nagyon csábítóak voltak és örülök, hogy ha “potyautasként” is, de sikerült eljutnom Máltára, ezzel is bizonyítva hogy a kemény munka nem marad elismerés nélkül. Úgy gondolom ez a jövőre nézve is profitabilis lesz mind a vezetőség, mind a játekosok számára.

Maga az út kellemesen telt, ugyan túristaként nem voltam túl aktív, de nagyon intelligens és kellemes emberekkel tölthettem ezt az 5 napot. Rugalmas, összetartó csapatot alkottunk. A pókeren kívüli idő főleg városnézéssel telt, illetve esténként néhány whiskey elfogyasztása mellett ismerkedtünk meg jobban az addig csak nickek mögött létező játékostársakkal.

Volt szerencsénk találkozni Luigival és a családjával, határozottan üdítő pillanatok voltak, nagyon szimpatikusak és kedvesek, imádnivaló gyerekekkel. Remélem hamarosan érkezik az újabb csapatverseny, ahol megpróbálok majd még sikeresebben, eredményesebben szerepelni!

Mielőtt rátérek a máltai útra, szeretnék a csapatversenyről beszélni kicsit! A csapatverseny nálam mindig nagy presztízs értékkel bír, ezért igyekeztem a legprofibb módon hozzáállni és a legapróbb részletekre is odafigyelni. Mivel tudtam, hogy 15 napig játszani fogok, ezért picit rövidebb sessionöket terveztem játszani mint szoktam, ez körülbelül 8-9 órát jelent.

Azt is megterveztem, hogy milyen versenyeket fogok játszani és olyan időintervallumban játszottam amikor a legtöbb kis létszámú verseny volt, így hatékonyan tudtam gyűjteni a pontokat. Miután ez megvolt, felépítettem a napom többi részét, hogy legyen benne edzés, kikapcsolódás és pihenés egyaránt. Úgy gondolom egy ilyen monoton időszakban fontos a kiegyensúlyozottság ahhoz hogy a maximumot tudja nyújtani az ember.

A csapatverseny nagyon tetszett, pici kettősség ilyenkor mindig van az emberben, de a kevés ponttal rendelkező csapattársaknak mindig tiszta szívből szorítottam. Nagyszerű dolog volt a közös versengés, jól összekovácsolta az embereket!
A máltai út nagyon jó volt, örülök hogy egy kicsit közelebbről megismerhettem csapattársaimat, érdekes tudni hogy ki is ül valójában egy bizonyos nick mögött. Kicsit sajnálom, hogy az időjárás miatt nem volt lehetőségünk annyi mindent megnézni mint szerettünk volna.

A versenyen sajnos senki nem ért pénzbe, de így is jól éreztük magunkat és a társaság bőven kárpótolt. Máskor is teljes erőbedobással fogok küzdeni a csapatversenyen, hogy ilyen élményekben lehessen részem.

A máltai úthoz vezető csapatversenyt nagyon élveztem, úgy éreztem hogy óriási presztízs értéke van, ezért beleadtam apait-anyait. A 15 napból 11-et végigjátszottam és két fél napot is játszottam, a sessionöket pedig energiaital és zene kísérte nálam.

Nagyon tetszett, hogy mindenki bíztatta a csapattársait és szorított a minél jobb helyezésért. Számomra a döntő asztalakon a pénz másodlagos jelentőségű volt, inkább pontokat és dicsőséget akartam szerezni. Jó ötletnek tartottam a vezetőség részéről a hozzáadott nyereményeket, így még motiváltabb volt mindenki.

Az utazás nagyon élvezetés volt, külön öröm volt megismerni négy nagyon jó arcot akikről mind a pókerről, mind a magánéletről jól el lehetett beszélgetni.

A máltai versenyen sajnos egyikőnknek se jött ki a lépés és a szervezés is kicsit alulmúlta az elvárásaimat, de összességében nagyon jó élmény volt ez az utazás, megérte beletenni a csapatversenybe az energiát!